A vármegye mint politikai tér és politikai képzet

Az eredetét tekintve ,,világi középszintű igazgatási egységként” definiálható vármegye bár az idők során számos alapvető változáson ment keresztül, mégis az egyik legrégibb, az államalapítástól máig folytonosan létező jogintézményünk. Fénykorát a kései rendi korszakban élve a 19. század derekáig a nemesi önkormányzat szerveként meghatározó szerepet játszott a rendi nemzet jogainak és érdekeinek tartós és eredményes érvényesítésében, majd politikai jelentősége és kiterjedt hatásköre az 1867-es kiegyezést követően alaposan megfakult, és elsősorban közigazgatási szerepköre örökítődött tovább. Kétségkívül komoly identitásformáló erővel bírt és bír a helyi kollektív emlékezetben, és hagyományosan a magyar történetírás kiemelt tárgya.
A tanulmánykötet alapvetően az intézmény tágan értett politikai szerepével kapcsolatos újabb kutatásoknak teremt fórumot a 17. század végétől a 20. század közepéig. A vármegyék ugyanis egyfelől követeiken keresztül a rendi korszak végéig az országos politika meghatározó szereplői, majd a választókerületi rendszer alapelemei, egyúttal autonóm ,,politikai terek” voltak – lehetőséget nyújtva a területükön élők számára a politikai részvételre. Másfelől értelmezhetőek a politikai gondolkodás tárgyaiként, ,,politikai képzetként” is. A kötet írásai tematikailag és szemléleti-módszertani tekintetben is változatosak: közöttük a hagyományos közigazgatás- és hivataltörténeten, illetve a politikatörténeten túl képviselve van a társadalomtörténet, továbbá olyan társdiszciplínák, mint a jogtörténet, a nacionalizmuskutatás vagy a politikai eszmetörténet-írás nézőpontja.