Az eltűnt idő nyomában harmadik része A Guermantes-oldal. A Jancsó Júlia mesteri fordításában, Karafiáth Judit értő jegyzeteivel és utószavával megjelent kötettel lett teljes az Atlantisz Könyvkiadó hétkötetes, magyar nyelvű Proust-kiadása.
„Ebben a szobában, amely az álmokra nyílik, és ahol szüntelenül munkálkodik a szerelmi bánatok felejtése, melynek gyorsan újrakezdett feladatát néha megszakítja és tönkreteszi egy-egy emlékfoszlányokkal teli rémálom, a sötét közfalakon még az ébredés után is ott függnek az álmok emlékei, de annyira homályba borultan, hogy gyakran csak a délután kellős közepén vesszük észre őket, amikor egy hasonló gondolat sugara véletlenül rájuk hullik; néhányuk pedig, harmonikusan tiszta, amíg alszunk, olyannyira felismerhetetlenné vált, hogy fel sem ismerjük, és csak azon vagyunk, hogy sietve visszaadjuk a földnek, mint a túlságosan hamar oszlásnak indult halottakat, vagy mint a súlyosan sérült, már-már porrá omlott tárgyakat, amelyeknek alakját a legügyesebb restaurátor sem tudja újraalkotni, semmit sem tud kihozni belőlük.”