Az ész álma – 33 esszé 2000-2007

Leírás:
Az Európa-szerte elismert esszéíró, Földényi ebben a kötetében a korszellemmel foglalkozik. A korszellem, mint kultúripar azt is integrálja, ami támadja őt. Sőt: mintha éppen azt részesítené előnyben, ami nem engedelmeskedik neki. Ahogyan manapság leginkább azok a művek számíthatnak arra, hogy bekerülnek a világ nagy múzeumaiba, amelyek nyíltan támadják a múzeum eszméjét, a korszellem is azt keresi, ami ellentétes vele. A kötet írásai jórészt megjelentek már németül, angolul, spanyolul és hollandul is.
„Ha a lélek és az ész kizárólag önmagára számíthat, akkor az embert ez éppúgy eltöltheti büszkeséggel és saját mindenhatóságának a tudatával, mint – baj esetén – kétségbeeséssel, vagy akár kínzó öngyűlölettel is.”
„»S a sírt, hol nemzet sűlyed el, / Népek veszik körűl, / S az ember millióinak / Szemében gyászköny űl«… Az önsajnálat, mint negatív önelégültség. […] Az önsajnálatra azonban az idegenek nem kíváncsiak. A népek nemhogy nem sírnak, de többnyire tudomást sem vesznek – például a magyarok művészetéről. Ezt azonban […] nem a külföldiek érdektelenségével magyarázom. Inkább tünetnek látom, amely egy mélyebb problémára utal. Arra, hogy sorskérdéseinket ritkán tudtuk úgy megfogalmazni, hogy az ne csak számunkra, hanem egész Európa számára is érvényes legyen. A sorssal való birkózást többnyire csakis bennünket érintő különleges kihívásnak láttuk, s nem akartuk észrevenni benne az egyetemes, sőt kozmikus kihívást.”
„Földényit […] rögeszmésen foglalkoztatja az emberben rejlő irracionális dimenzió.”
Györffy Miklós, Kritika
[Földényi] „hallgat a csupán »ésszel« felfoghatatlan üzenetekre. Megérzi, hogy […] magába kell engedni a felfoghatatlant, nem szabad visszariadni annak idegenségétől, a káoszba való alámerülés az ára annak, hogy próbáljuk átvezetni rajta önmagunkat.”
Sándor Iván, Élet és Irodalom
„Egyfelől lebírhatatlan, romantikus vonzódást érez minden iránt, ami egyedi, bizarr, ezoterikus, misztikus, sötét, nyirkos, perverz, melankolikus és egzaltált, másfelől ilyen irányú kutakodásainak eredményeit józan, kiegyensúlyozott, szellős, áttekinthető és jól formált mondatokban tárja könyveiben az olvasó elé.”
Salamon János, Magyar Narancs