Dalos-könyv – A filológia öröme, avagy kis magyar rock and roll svindli

2004 óta ismerni vélt történet, hogy Vikidál Gyula az 1980-as években „Dalos” fedőnéven öt és fél éven keresztül a kommunista állambiztonság hálózati személye volt. Az úgynevezett nyilvánosság időről időre visszatérő érdeklődése a történet iránt érthető, a történész feladata azonban egyértelmű: nem az erkölcsi ítélkezés vágya és célja vezérli, sem pellengérre állítani, sem piedesztálra emelni nem akar, sem az ún. „ügynökkérdésben” állást foglalni. Ez a könyv ezért elsősorban nem Vikidál Gyula énekesről szól, sokkal inkább a „Dalos” fedőnevű titkos megbízott 1981 és 1986 közötti ténykedését, „hálózati életútját” vizsgálja, jelentésről jelentésre végigkísérve a munkadossziéja teljes, fennmaradt anyagát. „Dalos” ebből kibontakozó története nemcsak az 1980-as évek hazai könnyűzenei életének, valamint a késő Kádár-kori állambiztonság működésmódjának és mindennapjainak megismeréséhez szolgáltat megfontolandó adalékokat, de legalább annyira szól az állambiztonsági iratok történeti felhasználhatóságáról, forrásértékéről, jelen esetben leginkább egy hálózati személy által adott információk (kivételesnek talán nem is nevezhető) forrásvidékéről.

„…[az állambiztonság] által űzött cinikus játszma vagy akár csak játék hatása […] hozzájárult ahhoz is, hogy a populáris zene egésze ellenséges, potenciális veszélyeket magában rejtő tereppé vált, illetve az maradhatott az állambiztonság számára. A könnyűzene ugyanis távolról sem egy volt a többi megfigyelt és ellenőrzött kulturális terület között, ahol az állambiztonság az esetleg jelentkező ellenséges tevékenységek megelőzését, felderítését, felszámolását stb. végezte, hanem maga volt az ellenséges (vagy potenciálisan ellenséges) tevékenység. Ennek banális kifejezője a jelentések elosztójában minduntalan felbukkanó »beat ag.«, ami azt jelezte, hogy a szóban forgó dokumentumot elhelyezték a – főváros területén kulturális vonalon jelentkező »ellenségre« vonatkozó anyagok részét képező »beat anyagban« is. […] A félreértéseket elkerülendő: »szimfonikus ag.« nem létezett.”
Részlet a könyvből