Diary

Van olyan, hogy zsigeri vonzódás – csak úgy. A zsigeri vonzódás tárgya bármi lehet, mert egyszer csak jön és jó esetben vele együtt a felismerés is, hogy ahhoz a valamihez közöm van – még ha ez magyarázhatatlan is. Mert csak úgy megtörténik velünk. Sokszor pedig épp ellenkezőleg: nyilvánvaló az ok, hogy miért érezzük, és értjük is a kötődésünk indokát egy adott dologhoz, személyhez, szituációhoz vagy képhez. Ilyenkor jól érezzük magunkat, hiszen nem vagyunk egyedül.
A diary. képei és az általuk láttatott világ ezt a jóleső érzést váltják ki elsőre. És persze rögtön el is indítják a közös keresésének igényét. Szami képnaplója – ami lehet, hogy valóban egy kronológiát követ, ahogy a cím sejteti, vagy ellenkezőleg: csupán fiktív a hasonlóság – mindenesetre egy olyan vizuális vállalkozás, amelyben az egyes képekre fordított idő és figyelem feloldódik a folyamat meditatív hullámzásában. Ebben a mozgásban – a le-fel, a közelebb-távolabb érzésében – könnyen egy csendes, időtlen, de egyben otthonos állapotban érezheti magát a néző. Egy személyes univerzumba lépünk be, ahol nemcsak a látvány válik jelentőssé, hanem a nézés módja is – elsősorban a kamera mögött lévő szemé, de ezáltal a befogadóé is. Ugyanis ezek a képek „veled lélegeznek”, nem csupán “informálnak”, hanem „jelenlétedet” kérve érzékeltetnek.
Csontó Lajos