Én meghalok, te élsz. Hamlet színháza – Harag öröksége

Negyven évvel azt követően, hogy színpadi végrendeletével Harag György a különleges transzszilván alkotóműhellyé vált Kolozsvári Állami Magyar Színház élén is mintegy átadta főrendezői örökségét választott utódjának, ez a kötet Az idő lenyomata című, 230 esztendőt átfogó „Horatio-könyv” folytatásának tekinthető. Ugyanis legrégibb színházunk szempontjából elsősorban a XX. század utolsó negyedével foglalkozik – beleértve az 1989. decemberi történelmi fordulat következményeit, 35 évvel ezelőtt kezdődő hatását – az első Harag György Emléknapokig. A tévészínház szakkifejezéseivel élve: az előző nagytotálban, a 2. kötet „szűkebb képkivágásban” mutatja be Erdély fővárosának „hamletomán” színháztörténetét, előtérbe állítván a marosvásárhelyi Köteles Sámuel utca 4. alatt hajdan ugyanabban az udvarban lakó rendezői „triumvirátust,” akik egyúttal a nyolcvan esztendős romániai magyar színjátszás legjelentősebb huszadik századi színházreformátor vezetői voltak. A 20. önálló kötetem célja az, hogy Harag György születésének centenáriumán, „a kor foglalatjai és rövid krónikái” segítségével tükröt tartsunk mintegy a nemzetközileg is méltán elismert Kolozsvári Magyar Színház mai természetének.
Darvay Nagy Adrienne