Ferences iskoladrámák VI. – Csíksomlyói magyar és latin-magyar nyelvű drámák, töredékek a 18. sz…

Az erdélyi Csíksomlyón a ferences gimnázium diákjai a 18. század elejétől minden évben passiójátékkal vagy valamilyen egyéb színjátékkal köszöntötték a nagypénteki vagy a pünkösdi körmenetre érkezőket, a környékbeli katolikus székely közösség tagjait. Ennek a páratlanul gazdag vallásos színjátszásnak fennmaradtak a szövegei is, az 1980-as évektől ismerjük a teljes szövegegyüttest. A kéziratokat három nagyobb gyűjteménybe másolták bele 1774-1776 között, a Ferences iskoladrámák első öt kötetében e gyűjtemények drámáit közöltük változtatás nélkül, megőrizve a kötetek struktúráját, a drámaszövegek eredeti sorrendjét. A Ferences iskoladrámák sorozatzáró, 6. kötetében azokat a darabokat adjuk közre, amelyeket nem másoltak be egyetlen gyűjteménybe sem, különálló kis füzetekben, lapokon maradtak ránk.
A kötet legkorábbi szövege a rendalapító Szent Ferenc életét bemutató latin-magyar nyelvű dráma, amelynek megőrződött a szereposztása is, így a diákok azonosítása alapján tudtuk az 1730-as évekhez kötni. A legkésőbbi egy magyar nyelvű történelmi dráma a 18. század utolsó Text Box: RMDE 6/6.harmadából, amely a Julius Caesar elleni összeesküvésről szól. A most kiadott tizenöt drámaszövegből tíz latin- magyar nyelvű, többségük pünkösd szombatján került színpadra. Műfajuk a középkori moralitásokhoz köti őket, a földi élet hiábavalóságát, az allegorikusan bemutatott Mundus (Világ) csalfaságát, hamisságát jelenítik meg (igen szemléletesen, sok megszemélyesített bűnnel és erénnyel, vagy például Democritusnak és Heraclitusnak a vitájával), de van dráma Keresztelő Szent Jánosról és az utolsó ítéletről is. A ferences szerzők a latin szövegrészek megírásakor sok 17-18. századi (főként jezsuita) forrást használtak, emblémáskönyvekből, latin dialógusokból merítettek, ezek egy részét sikerült azonosítani a drámák jegyzeteiben. Az évszám nélküli szövegeknél sokszor lehetetlen volt a drámaszerzők azonosítása, amit nehezített a sok átvétel, kompiláció, a közös források szöveghálója, de így is érdekes képet kapunk néhány igényes, kiválóan verselő szerző (Potyó Bonaventura, Csató Gábriel, Domokos Kázmér) irodalmi működéséről. Kötetünkben kapott helyet az egyetlen, apokrif forrásból készült csíksomlyói dráma, a Szűz Mária halálát és mennybe jutását bemutató magyar nyelvű színjáték, amelynek külön érdekessége, hogy fennmaradtak a közjátékszövegei is: az első egy családi perpatvart mutat be, a másik kettő pedig az iskolai életre ad humoros példát. Bekerült a kötetbe egy vígjátéktöredék is, a magyar nyelvű bohózatot (amelynek sajnos csak egy jelenete maradt ránk) farsang idején játszották Csíksomlyón. Fő célja a szórakoztatás volt, de ebből sem hiányzik az erkölcsi példaadás. A kötet utolsó darabja egy 1721-ből fennmaradt nyomtatott színlaptöredék.
Ahogy az eddigiekben, úgy itt is magyarázó jegyzetek segítik a betűhíven közölt szövegek megértését, s a jegyzetek a szerzőkről, az előadásról, a szöveg sajátosságairól is sok információt közölnek az olvasóval. Mivel az anyag Európában is egyedülálló, a bevezetőt, a drámák tartalmi összefoglalását és a jegyzeteket angol nyelven is közreadjuk.
Reméljük, a Ferences iskoladrámák utolsó, hatodik darabja méltó befejezése a Régi Magyar Drámai Emlékek XVIII. század 1989-ben indult, s immár tizenöt kötetes sorozatának.