Festménymesék és dalversek

Leírás:Rutkai Borival hol képzőművészként, hol dalszövegíró-énekesként találkozunk a magyar kulturális élet színterein. Első önálló könyvében különleges összeállítást készített festményekből, fotókból, szövegekből, melyek egymással párbeszédbe lépve mesélnek egyszerre ironikus és melankolikus történeteket. A művész magánmitológiája átszövi a különböző művészeti ágakban született, szürreális elemekkel teli alkotásokat: sokszor ismerős budapesti helyszínek között bukkannak fel a mesealakok, többek között a szerző alteregói is, Kovácsné Gyapjas Betonka, Bivaly Ibolya vagy Szabadkőmíves Kelemenné. A gyermeki lélek elevensége, fantáziájának gazdagsága és eredeti gondolkodásmódja hatja át ezeket a mese-képeket, melyek sok humorral tárják elénk a sokszor fájdalmas felnőtt lét megtapasztalását.Részletek a könyvből„A könyvben nem szerettem volna erőltetett párosításokat létrehozni a képek és a szövegek között, s csak a kronológia alapján szerkeszteni, ezért néha figyelmen kívül hagyva a művek keletkezési idejét, szabadon kombináltam újabb keletű dalokkal a régi festményeket, vagy különböző időszakokban készült képeket válogattam össze egy-egy téma bemutatásához. Festés közben gyakran hosszú dialógusokat folytatok a képpel és magammal, ilyenkor rengeteg plusz tartalom jön elő: a korszakokat, szereplőket, témákat összekötő mesefolyondár bonyolult összefüggéseket, átfedéseket hoz létre. Feltérképezni lehetetlen, lineárisan ábrázolni hiábavaló. Ezzel azt akarom jelezni, hogy e könyv ebben a formában csak egy a lehetséges kombinációk közül. Ahogyan a fellépésekre készülve is más-más sorrendbe állítva a számokat különböző hangulatú, energiájú koncertek készíthetők ugyanabból a repertoárból, így tudnék különböző könyveket szerkeszteni ezekből a mese-képekből.”„CombinoÉn akkor vagyok igazán hazafias,Ha azt gondolom, hogy én vagyok a Hatos Villamos.S bennem utazik haza a nép!A villamos méhe az anyaméh.Minden megálló egy születés.Minden megálló egy születés ünnepe.Le-fel száll a sok pete.Szakállas embrió, száguld a Combino.Nem fáj, nem fáj, nem fáj…Csak ha nevetek.Én akkor vagyok igazán szolidáris,Ha azt gondolom, hogy én vagyok a Bivaly Ibolya.(Jaj de szép név az, hogy Bivaly Ibolya!)De sajnos van egy komoly szervi baja!Nem az, hogy hosszú a haja,Hanem hogy minden szerve szív,Nincs agy, nincs gyomor, nincs máj, nincs vese,De minden szervnek megvanA szív alakú és szív funkciójú helyettese.A Szavanna HoldjaCsak azt szavatoljaIbolyának, azaz nekem,Hogy aki a szolidaritás ösvényét kiszimatolja, kipuhatolja,És mint napi rutint gyakorolja:Az duplán tündököl!Mert a segítő kéz, az sohasem ököl!A segítő kéz oda ad, oda rak, oda tesz, oda nyújt, oda hívogat, oda simogat,Ahova köll!”