Gyöngyök lélegzete

Leírás:
Lágy, lírai hangzások és intellektuális mélységek, pontos és érzékletes képek, közvetlen élményszerűség és egyetemes szimbolika hatja át Madár János újabb verseskötetét, mely az érett férfi komoly szavú szerelmi vallomása. De annál is több: a szerelmen keresztül az élet, az emberi lét titkára derít fényt a költő. Az elmúlt tíz évben született versek egyszerre szólnak egy szinte emberfeletti, elemi vonzalomról, ugyanakkor a hazatalálásról is. A szeretett asszony eggyé forr a szeretett otthoni tájjal, a Mátrával, a Kékessel (Életed éltemmel, Csillagos öledért), máskor a női tekintet hófúvása takarja el a lírai ént (Ezüst béke), nem is mindig dönthető el, kihez is, kiről is vallanak e nagyszerű sorok. A hazai táj benyomásaiból kibontott természeti szimbolika végigvonul a köteten, az évszakok körforgása a szerelmi vágy hullámzását tükrözi: „Forog a föld az álló Nap alatt, / a tavasz mély tüze arcunkat szeli. / Állunk talpig virágban ” nászban, / az ének születő szívünket fölemeli. ” (A remény márciusa) E panteista magánmítoszba oltott, vallomásos szerelmi líra alaphangját kiválóan érzékelteti a kötetnyitó Megjelöltél című vers első és utolsó versszaka: „A teremtés kezdetén ott voltál, / és én ott voltam melletted. / Arcodat sokáig csodáltam, / és kezed a szívemre tetted. („) Hűségtől csillogó szerelmem. / Csillagtól édes anyanyelvem. / Éneknyi hazám is te lettél. / Engem örökre megjelöltél. ” A hagyományos költői formákat eredeti módon alkalmazó szerelmi költészet kedvelőinek érdemes széles körben ajánlani a könyvészetileg is szép kiadványt.