„Ez a kötet zuhanás lassított felvételben. Az előbb még vígan szelfiztél a szakadék szélén a szép magyar tájat elcsúfító gyárral, és először fel sem fogtad, hogy hanyatt estél. A zuhanás felénél jössz rá, hogy a földet érés jelenthet halált is. Végül földet érsz, és élsz. Az még hagyján, hogy a zuhanás előtt készített képről hiányzik a gyár, na de hogy kerültek rá Reykjavík fényei?”
Kemény Zsófi – költő, slammer
„A versekbeli másik olyan, mint a kifelé fordított csöndjével is odavonzó pékség hajnali illata. Vágy, remény, képzelet sejteti, ami odabent van, vagy sajnos nincs. A legtöbb vers eme »majdnem« ismétléseiben tart meg, az egymásból táplálkozás átmenetiségében, a sajgó ellehetetlenülésekben meg a szellemes csavarokban. Na, de hogyan ne győzzön minket le végül a lav parád?
Azért jó Tóth Julcsit olvasni, mert az elrontott fiúk és a csalódásra edzett lányok végül mégis tovább munkálkodnak önmagukon, és egy új jelenben talán kifőzik, hogyan váljanak egymás otthonává.”
Dr. Bánki György – író, pszichiáter


