A Szerző jelen műve „Isten mesterségeit” vizsgálva vezet be minket a munka spiritualitásába. Miként érheti el az ember azon harmóniát, amelynek révén közvetítővé válik Ég és Föld között? A szimbólumok rejtjelezett nyelvén újra felfedezhetjük földi hivatásunk valódi értelmét, felismerhetjük az isteni tevékenység tükörképét.
Gyakorolni egy szakmát annyit tesz, mint hatással lenni a világra avégett, hogy átváltoztassuk azt; következésképpen ez Isten munkálkodásának kiterjesztése. Valójában „Isten az egyetlen kézműves”: minden hagyományos mesterség az Ő imitációja, aki szüntelenül teremti és megújítja a világot. Végső elemzésben ez a méltóságuk egyedüli alapja, és ebből kiindulva tudhatjuk meg, hogyan is találkozhatunk Istennel mint írnokkal, orvossal, harcossal, fazekassal, takáccsal, építőmesterrel, áccsal, pásztorral, tengerésszel, halásszal, vadásszal, kertésszel, földművessel és szőlősgazdával.


