KATEGÓRIA KIVÁLASZTÁSA
Aki nem jár zsinagógába, nem tagja hitközösségnek, nem telepedett ki Izraelbe, nem beszél se héberül, se jiddisül, nincsenek izraelita hagyományai vagy szokásai, eszik disznóhúst, magyarnak érzi és vallja önmagát, az anyanyelve magyar, MÉGIS gyakran lezsidózzák = sima zsidó.
Részlet a könyvből: „A Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga épülete százötven éves, tervezte Otto Wagner. A magyar hatóságok a vészkorszakban internáló táborrá alakították. 1944-ben a budapesti gettó része volt. Az ötvenes években már nem folyt itt vallásos tevékenység. A ház romlott, omlott, pusztult. Egy teljes fölújítás után 2021-ben nyitották meg, eredeti funkcióját visszaállítva.
Kulturális rendezvényeket is tartanak. AKTUÁLIS PROGRAMOK. Van itt minden, koncert, fölolvasás, oratórium. Meg te.
Na jó. Ha már azt a címet választottad az estednek, hogy ELKERÜLÉS, beszélj arról, hogyan került el téged a zsidóság, egy életen át. Hányszor próbáltál pedig valamiképpen igazi zsidóvá válni. Elsajátítani az ehhez szükséges szokásokat. Követni a hagyományokat. Betartani az evéssel kapcsolatos tilalmakat. Megtanulni héberül. Elmentél Izraelbe, többször is. Stb.
De… nem sikerült. Így maradtál kénytelen-kelletlen sima zsidó. Akinek azon is töprengenie kell, hogy vajon az estjén illik-e viselnie a fején azt a kis sapekot, mi is a szabatos neve, kipa? kappele? jarmulka?
Van az iratszekrényed fölső fiókjában néhány. Az elsőt Jeruzsálem óvárosában vetted, közvetlenül a Siratófalnál töltött félórád után. Csontváry Panaszfalként tette híressé. Ott a kövek rései közé begyömöszölted a saját, helyben írt vágylistádat, majmolva félszáz sorstársad, akik ugyanezt cselekedték. Sajnos, az imádkozásban nem voltál képes követni őket, csak annyit tudsz, Smá Jiszroél Ádonáj elohénu, ha egyáltalán így szól a szöveg, ezt is csak olvastad egy igazi zsidó regényében, már elfelejtetted, melyikben. A kívánságaidra viszont pontosan emlékszel. Mind a négyre. Fél élet múlt el azóta. Egyik se teljesült. Azért ez nem szép tőled, zsidók Istene. Avagy a sima zsidókkal nem törődsz, pláne, ha katolikus keresztlevelük van?
A Panaszfalnál a pillanat áhítatában újra elhatároztad, hogy erősíted kapcsolatodat a gyökereidhez. Kezdjük azzal, hogy beszerzel magadnak egy saját kipát. Jártál néhányszor zsidó temetésen és istentiszteleten, ilyenkor kaptál kölcsön, többnyire fekete kartonból. Abban a hiszemben voltál, hogy a pici fejfedőnek sötét a hivatalos színe. A falatnyi boltocskában, ahová a félhomályos sikátorból szédültél be, a legváltozatosabb színekben árulták a zsidó sapikat.
Próbáltál kérdezősködni, de a szakállas öregúr az általad beszélt világnyelveken nem értett. Az ő fején szürke kipa volt. Te egy mélykéket vettél, béleltet, a szegélyén ezüstös horgolmánnyal. Ez volt az első. Adtak hozzá kis íves hajcsatot, amely, ha benyomod, az átellenes ívbe fordul, ezzel rögzítheted a kipát egy fürtödhöz, hogy le ne fújja a szél.
Mióta fúj a szél a zsinagógában? – nem tetted föl e kérdést. Bedugtad a szerzeményt a válltáskádba, s hazahoztad, Azóta lapul a fiókban.”
