Kilencvenkét évem

Leírás:Juhász Júlia Aranytollas újságíró, a Híradás a Dzsumbujról, a Hitek, sorsok, vallomások, a Találkoztam boldoguló cigányokkal is szerzője ezúttal saját élete meséjével gyönyörködteti az olvasót. Gyermekkor egy vallásos, szegény zsidó családban, segédmunkák koldusbérért, cionista, szocdem, majd kommunista kötődés, életveszélyes bujkálás az üldöztetés idején, soha nem látott kulturális élet megteremtése egy munkáskerületben, a forradalmi események és a Kádár-kor munkásvilágának megörökítése – egy erős hittel átszőtt, nem mindennapi életút állomásai a szerzőtől megszokott őszinte, izgalmas feldolgozásban. „Írás közben mintha egy színjáték pergett volna előttem. Láttam a Brecssnejder bácsit, amint meztelenül énekel az ablakban; a Breszler Juliskát, amint nyakig betemeti a húgomat a homokba; hallottam, mintha a mennyországból jönne, ahogyan a szombati asztalnál a nyolc Weiss gyerek együtt énekel; újraéltem azt a gyönyörűséget, amikor első szerelmemmel ródliztunk a Svábhegyen; összeszorította a szívemet a rémület, amikor belépett Fittaiékhoz a detektív: „megtudtuk, hogy maguk zsidó személyeket bujtatnak a szekrényben”. Kislány voltam, aki a téren diabolózott, fiatalasszony, aki örült a rózsadombi lakásnak, és idős nő, aki három unokájával vízibiciklizik a balatoni üdülőben. Megjelent előttem minden, ami jó és rossz történt az életemben. Leírtam, és visszatettem az emlékek közé. Most már megmarad minden történet, amit eddig csak meséltem a gyerekeimnek. Fehér papíron, fekete betűkkel. Amíg világ a világ…”