Kirepültem, messzire repültem – Tizenöt évem a titói Jugoszláviában

A könyv személyes visszaemlékezés a szerzőnek a titói Jugoszláviában eltöltött 15 évéről – amolyan „életdokumentum-mozaikok”. Az 1975 és 1990 közötti időszakot fogja át.
„Visszaemlékezésemmel azon túl, hogy próbálok számot vetni életem e szakaszával, saját, személyes történetemen keresztül igyekszem megmutatni a hetvenes-nyolcvanas évek titói Jugoszláviájának egy vékony szeletét, metszetét, természetrajzát, viszonyait, létkérdéseit, képmutatásait, a magyar nemzetiség kisebbségi létének színét és fonákját, a rendszer tündöklésének, majd egyre gyorsuló hanyatlásának közepette, meg azt is, milyen kiszakadni abból a közösségből, amelyből vétettem, és idegen közegben nulláról megpróbálni az újraépítkezést. Mindez mára már emlékké, valamiféle személyes történelemmé nemesült.
Több mint három évtized távlatából nézek vissza ifjúságom e tovatűnt időszakára, szépségeire, küzdelmeire, csalódásaira, hiú reményeire. Keresem egykori motivációimat, érzéseimet, döntéseim miértjeit, ragaszkodásom, kitartásom okait. Az idők súlya alatt, egyre növekvő távolságból sok minden ma már furának, érthetetlennek, értelmetlennek, homályosnak tűnik. Kardinális döntéseket hoztam játszi könnyedséggel, amelyek azután visszafordíthatatlanokká váltak, egész további sorsomat döntően, kitörölhetetlenül és helyrehozhatatlanul meghatározták.
Azt mondják, nincsenek véletlenek. A családom, az ezer és millió gonddal, betegséggel, terheltséggel megvert családom lehet, hogy megérezte, tenni kellene valamit, lehiggasztani, lehűteni, visszatartani, de mégsem tudta megakadályozni az elkezdődött, majd lavinaszerűen felgyorsult folyamatokat.”