A fűtő a maga okoskodásába merül, és nem is figyel rám.
– Szakmai nyelven szólva – a professzor elsősorban a családi kórtörténetet használja a diagnózis felállításához. Szerinte a problémáink többsége abból ered, amit őseink átéltek, és főleg elszenvedtek. Nem genetikailag, hanem valahogy közvetve, az ő traumáikat is átörökítjük.
A fűtő az utolsó szavakat drámai hangon ejti ki, mintha ez mindent világossá tenne.
– És ez mit jelent? – kérdezem tőle.
– Amikor több hónap után végre felkerül a várólistára, hogy találkozhasson a professzorral, biztos vagyok benne, hogy megkérdezi majd öntől, mi a legrégebbi információja az őseiről.
Kétségbeesett idősödő férfi, a kórházi közeg sajátos életképei, széthullott életek, családi konfliktusok, a képzelet és a valóság határán egyensúlyozó betegek. Milyen bonyodalmakba keveredik, mekkora kétségbeesés hajtja azt a megszállott, öregedő férfit, aki mindenáron arra vágyik, hogy a klinika elismert professzora megvizsgálja?