Megismerés és testiség a dzogcsenben

A dzogcsen a tibeti buddhizmusban és a bön hagyományban a szellemi megvalósítás legmagasabb ösvénye, amely közvetlenül a végső valóságra irányul, ennek fényében láttatja a világot és mutat rá a megszabadulás lehetőségére, mibenlétére. A jelen kötet két tanulmánya a „buddhista” dzogcsen alaptanításaiba és gyakorlataiba vezeti be az olvasót. Marc-Henri Deroche és Akinori Yasuda írása az abszolút lét és tudat három arculatával (üres Lényeg, világos Természet, akadálytalan Együttérzés) kapcsolatos tanításokat tárgyalja, a nagy 14. századi dzogcsen mester, Longcsen Rabdzsam művei alapján (A három gnózis tanítása a  dzogcsenben). Ian A. Baker a tibeti tantrikus buddhizmus és a dzogcsen testiséggel összefüggő jóga-gyakorlatainak történeti kibontakozását és lényegi sajátosságait vizsgálja, a 15. századi bhutáni kincsfeltáró, Orgyen Pema Lingpa „Titkos kulcs a szelekhez és csatornákhoz” című értekezéséből kiindulva (Jóga és testkultúra a vadzsrajána buddhizmusban és a dzogcsenben).
A tanulmányok a tudományos és filológiai szempontok mellett kitérnek az emberi test és tudatosság természetével kapcsolatos bölcseleti alapkérdésekre, összefüggésekre is. A felvetett témák árnyaltabb megértését segíti dr. Németh Norbert bevezető tanulmánya, amely a dzogcsen megközelítését a tapasztalás oldaláról mutatja be, olyan fogalmak mentén, mint az „önmagára irányuló éberség” (rigpa), a nemkettősség vagy a kontempláció.