Mellékkormány, árnyékhadsereg, másik államhatalom? – Radikális jobboldali, titkos félkatonai…

Titokban működő szervezetek történetéről értekezni az egyik leghálátlanabb történetírói feladat, hiszen az ilyen organizációk jellemzően kevés iratot képeznek. Márpedig a magyar történelem viharos időszakai közé tartozó Horthy-korszak bővelkedett – elsősorban jobboldali, irredenta eszmék mentén szerveződő – titkos szervezetekben, melyek a politikai életet is befolyásolták, pontosabban tagjaik igen nagy arányban a magyar politikai-hivatalnoki-katonatiszti elitből kerültek ki, ezért szoros kapcsolatban álltak a kormányzattal is. E titokban működő szervezeteknek olykor volt legális fedőszervezete valamely társadalmi egyesület formájában, olykor pedig informális keretek között, csupán a tagok közti szóbeli megbeszélések és utasítások alapján fejtették ki a tevékenységüket. Az olykor egyenesen a kormányzat kezdeményezésére létrejövő titkos, nem egy esetben felfegyverzett formációk legalább részben az első világháború elvesztése után komoly fegyverkezési korlátozások alatt álló magyar haderő rejtett kiegészítő alakulataiként, illetve hírszerző, kémelhárító és politikai rendészeti szervekként is funkcionáltak, ezért esetükben állami vagy kvázi-állami szervekről, a mostanság divatos kifejezéssel „mélyállam” -ról beszélhetünk. Bár működésükről kevés forrás maradt fenn, e szervezetek története bizonyos dokumentumok alapján legalább részlegesen megismerhető. E terjedelmes, had- és politikatörténeti tárgyú monográfia célja, hogy levéltári források alapján, a történész-levéltáros szerző eddigi kutatásait összegezve megvilágítsa a Horthy-korszak politikai életében fontos szerepet játszó, ám máig kevéssé ismert mélyállamát.