Minden ember

„Az a világ, ahol a mese játszódik, az életem, amit előadok 11 és fél éves koromig, néha egy kicsit előreugorva benne, és amiben minden majdnem pont olyan, mint ebben a reális, nem költői, mindannyiunk által jól ismert világban…” – írja Kornis Mihály nagyregényének előhangjában. A Minden ember családregény és történelmi regény, amely egy, a második világháború után született érzékeny kisfiú szemszögéből meséli el egyszerre szépséges és fájdalmas történetét.
Az anya, az apa, a nagypapa és a még cseperedő, elbeszélő fiúcska életére egy elveszett szerelem, a haláltáborokból soha haza nem térő családtagok árnya vetül, és azok felelősségének kérdése, akik életben maradtak. A pesti zsidó család életének minden mozzanatát meghatározza a történelem, a második világháború és a holokauszt borzalma.
A kisfiú gyermekkorának sorsdöntő időszaka az 1956-os forradalom, melynek eseményeit nemcsak rádión hallgatja, de sokakkal együtt – azok akaratlan résztvevőjeként – a kor egyik fontos tanújává válik.
A regény a saját hangját, nyelvét és identitását kereső gyerek szemszögéből meséli el ezeket a nagy horderejű történelmi kataklizmákat és családi tragédiákat. A történéseket azonban sokszor felülírják a hétköznapokban megtalált érzékelés és gondolkodás máig eleven örömei, egy-egy felszabadult életszerelmes pillanat. Kornis szerint élni az embernek: „isteni”. Mint az író ars poeticájában írja: itt a pokolban vagy, ebben az édenben: életben vagy.