Modernség és modernitás

A kötet a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara és az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem által rendezett Modernség és modernitás című konferencia anyagát tartalmazza. A fogalom problematikájára jól utal, hogy a kérdést több aspektusból lehet vizsgálni, erre tettek kísérletet a kötet szerzői, akik a magyar szellemi élet élvonalához tartoznak.
A többirányú megközelítést a kötet is követi. Első egysége eszmetörténeti és filozófiai szempontból járja körül a modernitás fogalmát. Az itt közölt tanulmányok közös kérdése: vajon mi különbözteti meg a modernséget minden korábbi korszak emberképétől és világértelmezésétől? Hogyan lett a „modern” egyszerre időbeli meghatározás és értéktételezés, s miként alakult ki az a sajátos önreflexív tudat, amely a „modernitást” önmaga problémájaként ismeri fel?
A második egység a modernitás művészeti dimenzióját vizsgálja: miként jelenik meg az új és a hagyományos, a forma és a szabadság, az individualitás és a közösség feszültsége a modern művészetben. E tanulmányok a modernség vizuális és esztétikai arcait tárják fel, a stílus, a motívum és a kulturális emlékezet kérdésein keresztül.
A harmadik egység a modernitás antropológiai kérdéseivel foglalkozik: miként változik az identitás, a test és a szubjektum fogalma a társadalmi és technológiai átalakulások fényében. A tanulmányok közös nevezője, hogy a modern emberi lét új határait teszik vizsgálat tárgyává, – a biológiai, szociális és digitális dimenziók metszéspontjában.
A negyedik egység írásai a modernitás legsötétebb örökségét, a soát és annak emlékezetét tanulmányozzák. A szerzők közös kérdése: miként él tovább a holokauszt tapasztalata a kortárs társadalmakban, s hogyan formálja a zsidó identitás és az európai emlékezet viszonyát a modernitás romboló és felszabadító erőinek kettőssége.
A záró egység tanulmányai a modernség filozófiai és kulturális határvidékét térképezik fel. Ezek a szövegek azt a kérdést firtatják, hogy a modern ember mi-ként értelmezi újra önmagát, ha a racionalitás, a vallás, a metafizika és a történelem korábbi fogalmai már nem kínálnak biztos kapaszkodót.
E kötet annak a meggyőződésnek a kifejezése, hogy a modernitás – bármenynyire is ellentmondásos, válságokkal és törésekkel teli – nem lezárt korszak, ha-nem önértelmező folyamat, amelyben a kritika, a reflexió és a párbeszéd a meg-újulás egyetlen útja marad.