Ottlik-Veduta

Leírás:A szerzőpáros rendkívül eredeti, elegáns és okos értelmezése amellett, hogy lebilincselő olvasmány, meggyőzően bizonyítja, hogy Ottlik műveit érdemes egy detektív stratégiájával olvasni. Az Ottlik-veduta az utóbbi évek egyik legjelentősebb értekezői prózai teljesítménye és a szakirodalom monográfia-értékű, fontos könyve.“A Buda körüli elbutult hadakozások hullámai, felemásra sikeredett emlékkönyvek, olvasókönyvek és monográfiák után mostanra viszonylagos nyugalomba és közömbösségbe merült az Ottlik-kérdés. Ez a csönd mégis valahogy feszült, lezáratlan kérdésekkel, kibeszéletlen vagy rosszul kibeszélt indulatokkal és ráfogásokkal terhes. Jakus Ildikó és Hévizi Ottó közös könyve az Ottlik-irodalomnak ezekre a nyugalmat színlelő vizeire úszik be csöndesen, váratlanul és végérvényesen. Csöndesen: mert könyvük hangvétele nem polemikus, noha elemzéseik gyökeresen új fordulatot adnak Ottlik-értésünknek. Nem élezik ki látványosan ellentétüket a korábbi értelmezőkkel, nem citálják, hogy mindjárt meg is cáfolják őket, nem döfködnek diadalmasan feléjük. Olyan, mintha más regiszterben szólalnának meg, mintha összebeszélnének a fejük felett. Váratlanul: mert Jakus megjelentetett ugyan két tanulmányt Ottlikról, de ennek már több mint tíz éve, és azóta nem hallhatott róla a „szakma”, Hévizinek pedig legfeljebb ha filozófiai írásaival, esszéivel találkozhatott. És végérvényesen: mert az Iskolára és a Budára másképp kell néznünk ezután.“ (Beck András)“…megkerülhetetlen kézikönyv.“ (Ferencz Győző)“A magyar szellemi életnek – ha van – nagy horderejű, felforgató hatású eseménye az Ottlik-veduta megjelenése.“ (Keresztesi József)