Sorsminták – Felmenőink nyomában: transzgenerációs örökséget rejtő családfák

Egy soha nem érzett, mégis otthonosan ismerős illat; egy arc, amelyben saját vonásainkat fedez­zük fel azon a régi, megsárgult fényképen; gene­rációról generációra öröklődő, szállóigévé lett mondatok; ezerszer hallott történetek, melyek szereplőit ismerni véljük, bár sosem találkoz­tunk. Olykor mellékgyökerekre emlékeztető haj­szálvékony, alig észlelhető szálakkal, máskor a lombkorona vastag, erős ágaira emlékeztető, nap mint nap megtartó kötelékekkel kapcsolódunk felmenőinkhez – és általuk a családi múlthoz.
Ma már széles körben ismert tény: elő­deink bennünk élnek tovább. Van, aki újra meg újra ebből a múltbéli erőből táplálkozik, míg ugyanez a juss mások elé akadályokat gördít, elakadást elakadásra halmoz. ,,Nem érdemelt a fájdalom, / hogy valahonnan származom.” – írja Család című versében Nemes Nagy Ágnes. A Sorsminták különleges, egyedülálló ka­landot ígér. Miközben a szerzők bevezetik az olvasókat a családfakutatás rejtelmeibe, meg­mutatják, hogy az így felfedezett transzgene­rációs örökség hogyan támogathatja a terápiás folyamatokat, hogyan adhat válaszokat a minket foglalkoztató önismereti kérdésekre. Hiszen a családfakutatás nem csupán őseink életeseményeinek dátumait és helyszíneit tárja fel, titkokra, nemzedékről nemzedékre ismét­lődő mintákra is fényt deríthet. A valós, olykor krimibe illő történeteken és azok pszichológiai magyarázatain keresztül tragikus és örömteli fejleményekben gazdag sorsokat ismerünk meg, melyek segíthetnek megérteni saját érzelmi örökségünket. Ha ezt felismerjük és tudatosít­juk, képesek leszünk új sor(s)mintákat rajzolni a jövőnkbe.