Boris Vian egyik leghíresebb regényében a csodálatos képességekkel bíró hármas ikrek és csodálatosan alkalmatlan szüleik története mellé természetesen megkapjuk a szerző védjegyéül szolgáló „kiegészítőket” is: vallás- és társadalomkritikát, sötét humort, beszélő állatokat és meghökkentő tárgyakat.
„Ma megmérkőzöm itt előttetek, tíz menetben, tízszer három percben, sziklaszilárdan és kőkeményen, az ördöggel!”
„- Óhajtja látni a férjét? – kérdezte Holtottó.
– Igen, igen – felelte a nő -, de előbb adja ide a revolvert a szekrényből.”
„A vallás luxus. Csak ezek a barmok akarnak belőle hasznos dolgot csinálni.”
„Egy nő nem bízhat meg a férfiakban azután, hogy egyikük gyereket csinált neki. Abban pedig, aki felcsinálta, végképp nem.”
„Az utolsó, kereszt formájú oszlop szokványosabb módon a plébánost ábrázolta, hátulról, anyaszült meztelenül, amint egy inggombot keresgél az ágya alatt.”


