2023-ban különleges évfordulókat ünnepelhetett a magyar irodalom, hiszen ekkor emlékezett meg többek közt Madách Imre és Petőfi Sándor születésének 200. évfordulójáról. A két alkotó más-más pályaívet írt le, ugyanakkor Petőfi és Madách több szálon kötődtek egymáshoz, noha – tudomásom szerint – személyesen soha nem találkoztak.
Ha Szendrey Júlia neve elhangzik, még olyan emberek szemében is felismerés csillan, akik nem ápolnak bensőséges viszonyt az irodalommal. Ismételhetnénk ezúttal is az általános tudást róla: hogyan és mikor ismerkedett meg Petőfi Sándorral, a költő mely verseit írta számára és a többi – de jelen esetben nem ez a célunk. Rendre azt tapasztaljuk, hogy Szendrey Júlia életrajzát a közoktatás annyira redukálja, hogy ő volt Petőfi Sándor szerelme és felesége, aki a költő halála után „megfogta, összegyűrte és azzal a lendülettel ki is hajította az özvegyi fátylát az ablakon”. A valóságot tekintve azonban egy ennél sokkal árnyaltabb képről beszélhetünk. Petőfi halálát követően a Szeptember végén sorai nem jelentettek mást, mint egy egész nemzet elvárásait Júliával kapcsolatban. A közvélemény szemében szinte azt diktálta volna az illem, hogy az özveggyé vált Júlia Sándor után haljon – de nem így tett. A kortársak pedig nem bocsátották meg neki. Sőt, hosszú évtizedeken át a történetírás sem.


