Drámák I. (Átiratok 1.) – Spiró György

Leírás:Spiró György magyar átiratait-átdolgozásait egybegyűjtő drámakötetében három mű olvasható: a Jeruzsálem pusztulása, a Czillei és a Hunyadiak és a Szilveszter. A darabok eredeti alkotói – Katona József, Vörösmarty Mihály, Hamvas Béla – a szerző szellemi rokonai, akik szemléletükben, világértelmezésükben közel állnak hozzá. Spiró György nagy írói leleménnyel és beleérzéssel rázta fel a tetszhalott, már-már elfeledett műveket, s igazi, élő lelket lehelt beléjük. Időnként ugyanis a remekművek is leporolásra szorulnak, ha az idő vagy az új kor vasfoga megfosztja őket régi nagyságuktól. Az átdolgozó-író az eredeti replikákat és jeleneteket részben megőrizte, s finoman a mai fülhöz és a mai nyelvhez igazította.A Katona József által írt Jeruzsálem pusztulását az irodalomtörténet elsősorban mint írói alkotást és nem mint színpadi művet tartja számon. Spirónak sikerült ezt a vad, barbár látomást bravúros restaurálással és újraalkotással színpadi műként is életre keltenie. A Czillei és a Hunyadiak esetében Vörösmartyt hajlította magához a szerző, ugyanolyan érzékenységgel és tehetséggel, mint Katonát. A kötetben szereplő harmadik dráma, a Szilveszter, Hamvas Béla 1957-ben írt regényének átirata. Ez tartalmazza Spiró legtöbb saját szövegét és ötletét. Jeruzsálem pusztulása, Czillei és a Hunyadiak, Szilveszter – e három jelentős írói alkotás egy kötetben megjelenve rávilágít a művek közti szellemi rokonságra is.A könyvben olvasható drámák:Katona József – Spiró György: Jeruzsálem pusztulásaVörösmarty Mihály – Spiró György: Czillei és a HunyadiakHamvas Béla – Spiró György: SzilveszterA XVIII-XIX. század fordulójáig a színházi szerzők rendszeresen éltek az átirat módszerével.”Vettek egy jó darabot, és még jobbat csináltak. Ez volt a görögök, Shakespeare, Molière, Goldoni módszere: nagyon jó módszer, Brecht is használta. Vettek egy már bevált, sikeres alaptörténetet, és vámpírként kiszívták belőle az igazi nedveket. […] Úgyis kollektív munka minden jó mű. Minden drámaíró egy nagy sorozat végén van, és a mai mérték szerint bevallhatatlanul sokat tanul az elődöktől, esetenként a kortársaitól is” – vallja Spiró György. S hogy átírással milyen időszerűvé tehetők a régi művek, mi sem bizonyítja jobban, mint jelen kötet.