Kemény Zsigmond

Leírás:
A kötetben olvasható tanulmányok a Szegedy-Maszák Mihály Válogatott munkái második kötetét alkotják. A Szó, kép, zene. A művészetek összehasonlító vizsgálata című első kötet, és a Megértés, fordítás, kánon című harmadik kötet között olyan tanulmányokat adunk közre, amelyek vagy egyáltalán nem, vagy folyóiratban, illetve számos szerző által írt kötetben jelentek meg. Az először 1989-ben napvilágott látott Kemény Zsigmond című monográfiának ez a második, bővített kiadására. A sorozat követklező darabja, a Kosztolányi Dezső c. monográfia 2010-ben jelenik meg.
„Kiváló magyar regényeket könnyebb találni, mint olyan regényírói életművet, melynek darabjai közül jó néhány teljes jogú műalkotás, összességük viszont szerves egységet alkot. Könyvemben azt a föltevést próbálom bizonyítani, hogy Kemény Zsigmond szépírói munkássága a csekély számú kivételek egyike, amennyiben rendkívül következetes művészi fejlődést képvisel.
[…] A korábbi nemzedékek körében sokkal természetesebb volt magyar regények olvasása, nemcsak azért, mert több időt fordítottak az irodalom megismerésére, de azért is, mert lényegesen kevesebb elbeszélő próza állt rendelkezésükre fordításban. […] Felvethető a kérdés, vajon az idegen műveknek csakis többszörös áttételen keresztül lehetséges megismerése nem vezet-e olykor hézagos vagy megalapozatlan értelmezéshez, miközben elveszíthetjük a kapcsolatot olyan művekkel, amelyek korábban – legalábbis elvileg – élő hagyományt jelenthettek a magyar közönség számára. Nem vitatnám, hogy Flaubert vagy Dosztojevszkij „nagyobb” művész Kemény Zsigmondnál – feltéve, hogy léteznek a nemzeti irodalom keretein túlmutató esztétikai értékek -, csakis annak a lehetősége foglalkoztat, nem képzelhető-e el, hogy a magyar anyanyelvű olvasó elvileg jobban érthessen olyan regényeket, amelyeket az ő nyelvén írtak – a szó legtágabb értelmében használva a szót, vagyis arra gondolva, A rajongók olyan történeti hagyomány része, melyet a magyar olvasó sajátjának vagy legalábbis viszonylag könnyebben hozzáférhetőnek érezhet, az Érzelmek iskolája vagy az Ördögök értelmezése viszont olyan kérdéseket is érint, melyek megválaszolásakor nehezen behozható előnye van a maga kulturális hagyományaiban otthonos francia, illetve orosz olvasónak” – írja kötetében a szerző.
TARTALOM:
Bevezetés
A realizmus mint történeti irányzat
Elbeszélő művek jelentésrétegei:
Műfaj
Idő s tér
Nézőpont és elbeszélő helyzet
Cselekmény
A regény mint összegző műfaj: Gyulai Pál (1847)
Az időrend romantikus bonyolítása: A szív örvényei (1851)
Nemes és polgár, romantika és biedermeier: Férj és nő (1852)
Romantikus irónia: Ködképek a kedély láthatárán (1853)
Kísérlet a romantika meghaladására: Özvegy és leánya (1855-1857)
A középszerű hős tragikuma: A rajongók (1858-1859)
A közösségi lét tragikuma: Zord idő (1862)
Az értekező művek eszmetörténeti s irodalmi vonatkozásai Kemény szabadelvűségének eszmetörténeti mérlege
Értekezés és történetmondás határán: a politikai jellemrajz
Bírálatok és irodalomelméleti kísérletek
A felhasznált szakirodalom válogatott jegyzéke