André Kertész: Beszélő képek

Leírás:
André Kertész nevéhez fűződik az emberközpontú fényképezés megteremtése, és a szubjektív tudósítás bevezetése a modern fotográfiába. Számára a kamera eszköz volt, amelynek révén igyekezett megtalálni az okát a minket körülvevő eseményeknek. Vizuális naplót vezetett, azaz gépe segítségével mindent „feljegyzett”, amit maga körül látott. 1925-ben Párizsba utazott. A francia főváros nem csupán látnivalóival bűvölte el, de üdítően hatott rá légköre és szellemisége is. Itt nyílt meg első önálló kiállítása, és megjelentek első könyvei. Aztán 1936-ban mégis búcsút mondott a Szajna-partnak, és Amerikába hajózott. Innen számítható életének „fáziseltolódása”, amit egy hazug ígéret és az a kedvezőtlen szerződés okozott, amellyel New Yorkba csábították. Ezt a sérülést élete végéig nem heverte ki, mert ettől kezdve New Yorkban élt, holott Párizst szerette, az ismertségből hosszú évtizedekre az ismeretlenség homályába veszett, a megélhetésért dolgozott, harminc évig értetlenségbe ütközött, és csak akkor kapta meg az elismerést, amikor már nem volt kivel megosztania azt. A siker azért, ha megkésve is, rátalált. Időskorában azzá vált, amivé válni minden művész vágya – legenda lett a saját életében. E legenda bontakozik ki könyvünk lapjain, egyfelől André Kertész visszaemlékezései, vallomásai és a vele készült interjúk révén, másfelől hazai és külhoni kortársak művészek, újságírók, neves múzeumi szaktekintélyek véleményén, levelein keresztül. És persze legfőképpen csodás képei által, amelyek vizuális naplóját, életének szereplőit, állomásait idézik elénk, mintegy meghitt kapcsolatba, személyes közelségbe hozva e nagyszerű művészt. Annál is inkább, mert a kor hangulatát, az őt körülvevő miliőt a világirodalom legnagyobbjai varázsolják körénk: Hemingway, Orwell, P. Howard, Truman Capote és mások. Nem kis részben az ő irodalmi betéteik és Kertész képeinek összefonódása avatják ezt a könyvet rendhagyó és különleges életrajzzá.