Bhagavad Gítá – A harcos (ksatrija) kaszt Testamentuma

Leírás:
India üzenete
Először bölcselet útján juss el oda, hogy ráébredj, te nem a nyomtalanul elmúló test vagy, sem az érzelmek, sem az elmében cikázó gondolatok, de még csak nem is az isteni módon szemlélő intellektus, hanem az Ősforrásból leszakadt örökkévaló lélek; és hogy ehhez a halhatatlan lélekhez képest minden csak múló látszat.
Másodszor ne csak értsd meg, hanem belső szellemi-lelki útkeresés mentén tapasztald is meg, hogy te egy időtlen és végtelen, éntelen és egyetemes, mégis, egyfajta önazonossággal rendelkező isteni rész vagy, ami a földi észképességeket messze meghaladja.
Harmadszor ne csak értsd meg, és ne csak tapasztald meg a legfelsőbb isteni valóságot önmagadban, hanem valósítsd is meg, ami csak úgy történhet meg, ha az intellektus segítségével a berögzült és negatív testszokásokat, érzelemmintázatokat és elmebeidegződéseket, mint a gőg, a mohóság, a félelem, az előítélet, a harag, a túlvágy, stb., megszünteted, és a saját természetedhez legközelebb álló úton megnemesíted és átalakítod magad, hogy a tudatodban folyamatosan a legfelsőbb Lélek isteni egyetemessége, szeretete, nyugalma és bölcsessége világítson.
A Bhagavad Gítá a Mahábhárata indiai eposz része, a védikus irodalom egyik alapműve. Jelentősége Indiában hasonlatos az Újszövetségéhez. Mindenki olvassa, forgatja, erőt merít szavaiból. A kétszázezer versszakos Mahábháratán belül a hétszáz versszakos Gítá Ardzsuna harccal szembeni kételyeivel kezdődik, amelyek a végső ütközet előtt támadnak fel benne. Kételyei jogosnak tűnnek, hisz az ellentáborban számos rokon és barát sorakozik föl, számos tisztes harcos, akikkel szíve szerint sohasem háborúzna. Félelmeitől nem képes megszabadulni, így megkéri Krisnát, a kocsihajtóját, vigye a két hadrend közé, hadd szemlélje meg utolszor, kikkel is fog életre-halálra küzdeni. Krisna teljesíti kérését, és a Gítá ezen a ponton kezdődik el. Ardzsuna az első énekben a két had között állva elmondja a félelmeit, míg Krisna a következő tizenhét énekben azon felül, hogy megpróbálja eloszlatni a felmerült félelmeket, szellemi beavatásban részesíti Ardzsunát. Ez a szellemi táplálék a védikus bölcseletbe enged bepillantást. Kicsit patetikusan hangzik, de nem áll messze az igazságtól, hogy a Gítában a szellemi kasztot képviselő Krisna ad lelki eligazítást a harcos kasztot megtestesítő Ardzsunának. A mítosz szerint a Mahábhárata eseményei a ma is tartó világkorszak kezdetére esnek, vagyis Krisztus előtt háromezer körülre. Az eposzban zajló rokonháború vezette be a Vaskorszakot. A Bhagavad Gítá a harcos (ksatrija) kaszt Testamentuma volt, hisz Krisna nem a tűzhely mellett, hamuban sült pogácsák eszegetése közben, hanem a harcmezőn, egy öldöklő csata kellős közepén részesítette szellemi beavatásban Ardzsunát.