Csikos Sándor kulisszák nélkül

Leírás:
Egész életemben azt csináltam, amivé fiatalon lettem, és amit csinálni akartam. Színész voltam. Tanítani is ezt tanítom. Rendezőként is színész voltam, de színészként
is mindig az egész érdekelt, nem csupán az én kicsi vagy nagy szerepem – mondja pályájáról Csikos Sándor. Ugyanez a pálya számokban: 55 év a színpadon, közel kétszáz szerep, három évtized tanítás, sok száz tanítvány.
Bővebben a könyvről, videókkal: http://csokonaiszinhaz.hu/csikos-sandor-konyv/
A máig aktív színész a pályafutása során volt Méla Jacques és Asztrov, Széchenyi és István király, az Oszlopos Simeon Kis Jánosa és A gyertyák csonkig égnek Konrádja. Dobogós azon magyar színészek között, akik a legtöbbször játszották a Tragédia Luciferjét – Csikos Sándor közel százharmincszor lépett fel a Madách teremtette alakban. Ő tanította színpadi beszédre többek között Eszenyi Enikőt, Tenki Rékát, Schell Juditot, Csuja Imrét, Szarvas Józsefet, Polgár Csabát…
A százötven fotóval illusztrált “Csikos Sándor – kulisszák nélkül” című könyv egy élettörténet – de több annál: színháztörténet. Csikos Sándor lehetőségnek tekintette, hogy a maga életét úgy mondja el, hogy eközben másokról, a korról, a színház világáról meséljen. Nem kedélyeskedik, nem anekdotázik, hanem felidéz. Pályatársakat, barátságokat, társulatokat, fontos mondatokat, hangulatokat, törekvéseket. Nemcsak sikerekről beszél, hanem kudarcokról és kételyekről, konfliktusokról is. Nem a színész Csikos Sándor a könyv főszereplője, hanem az a nézőpont, ahogy ő látja az életet, és benne a sajátját.
A Kornya István által készített életútinterjúból megismerhetjük azt a világot, amelyben Csikos Sándorból, a karcagi kisgyerekből debreceni diák lett. Megtudjuk, mi volt az 56-os bűne. Miért vették fel elsőre, de mégis csak másodjára a Színművészeti Főiskolára. Milyenek is voltak az egri, miskolci, győri, nyíregyházi társulatok, és miként változott a debreceni Csokonai Színház azalatt a négy évtized alatt, amelynek több megszakítással, 1993 óta pedig folyamatosan a tagja. Felidéződnek a magyar színház olyan jeles alakjai, mint például Lendvay Ferenc, Ruszt József, Szabó Magda, Lengyel György, Léner Péter, Hubay Miklós, Montágh Imre, Gáti József és a nagy barátok: Kósa Ferenc, Kóti Árpád és Borbély Szilárd…
A könyvben kor- és pályatársak is felidézik Csikos Sándorról őrzött élményeiket és emlékeiket, többek között: többek Cs. Nagy Ibolya, Lengyel György, Léner Péter, Almási Éva, Szilágyi Tibor, Cseke Péter, Kubik Anna, Ruszt József, Szakonyi Károly, Pinczés István, Sardar Tagirovsky. A tanítványok közül Kiss Péter Ernő, Földeáki Nóra, Tenki Réka, Polgár Csaba mondják el, miként segítette, támogatta pályaválasztásukat, színésszé válásukat Csikos Sándor.
Csikos Sándorról mondják…
“Bármilyen szerepben hitelessé tud válni, legyen az Shakespeare-hős vagy modern férfialak. Igazi élettere mégis a magyar történelem ihlette drámairodalom. Az az érzésem, színpadon soha senki olyan természetesen nem élte át elmúlt évtizedeink és századaink problematikáját, sem személyes, sem nemzeti vonatkozásban, mint ő.”
Szabó Magda író
“Kitartás, hit, alázat, humorérzék. Ezekben hisz, így és erre tanított bennünket is. Ha valaki jóban van« önmagával, ha szereti azt, amit csinál, ha tudja, hol tart a pályáján, ha képes őszintén számot vetni azzal, amit elért, és szeretné ezt megosztani a diákjaival, az csak jó tanár lehet. Ő az volt.”
Tenki Réka színművész
“Csikos Sándor színészegyéniségében az erős karakterábrázoló tehetség párosul saját emberségének gazdagságával, a komoly intellektussal, az elmélyülten elemző gondolkodással, a mély érzelemvilággal, és benne is megtalálható a rálátás az »élet erdejében« lakókra, némi iróniával, ugyanakkor bölcsességgel. Különleges adottsága a szép beszéd, ő a legszebben beszélő magyar színészek egyike.”
Lengyel György rendező
“Az én legkedvesebb »belső fotóm« róla: megy a debreceni Kossuth utcán hátrakulcsolt kézzel, leszegett fejjel, kissé előredőlt felsőtesttel, gondolataiba merülve. Egyedül megy, de sose magányosan. Megy vele Trepljov, Prozorov, Capulet, Pantalone, Zápolya, Marat, Széchenyi, István király, Almádi, János király, Sztavrogin, Porfirij, Lucifer, Konrad, s ki tudja, ki még… hány és hány szerep gondja s hány száz költemény a fejben, hány hálás vagy épp hálátlan tanítvány emléke a szívben…”
Kubik Anna színművész
“Csikos Sanyiban gótikus, nyúlánk, aszkétikus alkatra leltem, aki már a megjelenésével el tudja hitetni, hogy természettudományokkal foglalkozó ember, a matematika képleteivel viaskodik… nyilvánvaló volt, hogy ez a fiú nem csak játszik, hanem gondolkodik is – érzelmi megnyilvánulásaival egy időben a ráció kontrollját is érvényesíti.”
Gaál István filmrendező
“Hosszú évek után Sándor volt az első fiatal színészkollégám, akivel igazán jól tudtam beszélgetni abban a legendás debreceni színészklubban. Intellektuális srác volt, rendkívüli érdeklődéssel és befogadókészséggel a világ dolgai iránt. Olyan kapcsolat volt a miénk, amilyennek mindig lennie kellene rendező és színész között.”
Ruszt József rendező
“Nevezhetjük a színészsors kivételezettjének. Lett, lehetett belőle érték-azonosan magas színvonalon színész, előadóművész, tanár, azután rendező, teátrumi igazgató, s ha kellett volna, a színpad iránti tisztelete okán lett volna akár súgó is.”
Cs. Nagy Ibolya irodalomtörténész, színikritikus
“Csikos Sándorból a kultúra, az irodalom, az emberek iránti érdeklődés, segíteni akarás és a szolgálat különös, eredeti művész-embert, ember-művészt teremtett.”
Léner Péter rendező