David Bowie

Leírás:
Bowie-ról lepereg minden kategorizálási szándék. Bármit is mondunk róla, azonnal érvek hadával igazolhatjuk az ellenkezőjét. Mainstream művész volt, mégsem lett igazán híres egészen a Ziggy Stardust című, ötödik albumának megjelenéséig. Ami persze nem jelenti azt, hogy addig ne írt volna olyan remekműveket, mint a Changes vagy a The Man Who Sold the World.Negyven éven keresztül volt közismert alkotó, az „utca embere” viszont a Let’s Dance-en kívül alig tudja megnevezni még egy slágerét. Akár pop-előadónak is tarthatnánk, de nélküle aligha született volna meg a punk, a popzene legádázabb ellensége. Amúgy a punk születésének időpontjában ő egészen mással volt elfoglalva: a soul-hangzás elsajátításán fáradozott.Sokan kedvelik vele kapcsolatban az „átváltozó-művész” kifejezést, ám jobban járunk, ha megfigyeljük, miként formálta ő saját képére az egyes stílusokat. Az Earthling trackjein például felismerhető a drum & bass hatása, de a 90-es évek végén, a műfaj elfáradásának idején kiderült: csakis Bowie melódiák iránti fogékonyságának köszönhetően született meg a műfaj néhány klasszikusa.Bowie-t mindenki más okból tartja megkerülhetetlennek, és ez a könyv szinte egyetlen szempontot sem hagy figyelmen kívül. Sokan állítják, hogy a „camp” attitűd merész felvállalása nélkül a nyugati társadalom ma nem az lenne, ami. Ezen a vonalon haladva akár egy második könyv megírása is indokolt lett volna, viszont ez a biográfia szerencsésen ötvözi Bowie zenei fejlődésének ábrázolását a Bowie-personák társadalmi hatásának elemzésével.Életútjának bemutatása az elmúlt fél évszázad zenei és társadalmi fejlődésének egyfajta értelmezése is egyben, ám – mint a vele kapcsolatos állítások többsége – ez is további kérdések sorát veti fel.”Sokan ettől a Top of the Pops-fellépéstől datálják rajongásukat. Bowie alaposan kisminkelve jelent meg a képernyőn, haja sárgarépaszínben ragyogott, és egyszer csak egy hanyag, lágy mozdulattal, egyszersmind szeretetteljesen átkarolta a gitáros Mick Ronson széles vállát – ez azóta már történelem. […]A suliban a srácok azt hajtogatták: Te, láttad azt a faszit a tévében? Tiszta buzeráns, mi? Én meg emlékszem, hogy magamban ezt gondoltam: Kis pöcsök! Merthogy ők Elton John-lemezeket vagy a Yestől a Yessongsot meg a többi szart vásárolták. Ettől kezdve sokkal menőbbnek éreztem magam.”