Django Reinhardt

Leírás:
Napjaink egyik legnépszerűbb szólóhangszeréről, a gitárról nehéz elképzelni, hogy a jazz hajnalán egyszerű kísérőhangszerként kezdte. Abban, hogy mindez megváltozott, nem kis szerep jutott az európai jazz egyik megteremtőjének, Django Reinhardt-nak is, aki egy század eleji vándorló roma család lakókocsijából indulva küzdötte föl magát a világ legnagyobbjai közé, hogy később olyan zenészekkel jammeljen együtt, mint Louis Armstrong, Duke Ellington vagy Dizzy Gillespie. Pedig a hírnévhez vezető út nem indult a legszerencsésebben. Django egyik keze összeégett egy balesetben, mely, úgy tűnt, örökre véget vet induló karrierjének. Ő azonban csodával határos módon megtanulta két ujjal lejátszani azokat a hajmeresztő futamokat és bonyolult akkordkíséreteket, melyeket még négy ujjal sem könnyű, és a maga szertelen, szabad életfelfogásával újra nekiindult, hogy meghódítsa Párizst. Franciaországban időközben a musette és a tánctermek helyét a jazz és a fényűző mulatók vették át, lassan beköszöntött a szving aranykora – és a II. világháború. Az egész életet egyfajta nagy szerencsejátéknak tekintő romának másodszor is sikerült kijátszania a sorsot – miközben Franciaország náci megszállása idején származása miatt halálos veszély fenyegette, Django sikert sikerre halmozott, végre eljutott a csúcsra, és úgy élt, akár egy herceg.Bár hírneve jóval előtte járt, Amerikába csak a háború után jutott el, ahonnan végül a Duke Ellington zenekarával adott sikeres koncertek dacára is csalódottan kellett hazatérnie. Django most sem adta fel. Egy – kártya- és biliárdpartikkal, valamint utazgatással és horgászással töltött – rövid pihenő után nekilátott, hogy a hot jazz és a szving után a bebopot is megszerettesse honfitársaival. Új, minden eddiginél izgalmasabb dalokat írt, és megint tele volt tervekkel. Tragikusan korai halála éppen akkor következett be, amikor a Norman Granz-féle Jazz at the Philharmonic révén ismét esélye nyílt, hogy a modern jazz élvonalába kerüljön”Egy bemutatóterem ablakában megpillantott egy elképesztően drága luxusautót. Bement és megkérdezte, mennyibe kerül. Django vagy menő ruhákban járt, vagy úgy nézett ki, mint egy csavargó. Aznap épp csavargónak öltözött. Az eladó fölényesen végigmérte, majd megnevezte a csillagászati összeget. Django szétszórta a bankókat a boltban, aztán elhajtott a kocsival. Elutazott vidékre, és amerre járt, minden barátját bőkezűen megvendégelte. Végül nekihajtott egy fának, és teljesen összetörte a kocsit. Táviratoznia kellett a párizsi irodába, küldjenek neki pénzt vonatjegyre, hogy visszamehessen.”