Elbeszélés és prózanyelv

Leírás:
A kötet tanulmányai az elbeszélésmód és a prózanyelvi szövegműködés különböző formáit vizsgálják sokféle világ- és magyar irodalmi szövegen a szónoki beszéd, a regény és a novella műfaján keresztül. A tanulmányok a próza- és regényelmélet olyan meghatározó kérdéseit veszik számba, mint Mihail Bahtyin karneválelmélete és nyelvfelfogása, kronotopikus és beszédelméleti teóriájának relevanciája magyar irodalmi szövegekben, a fantasztikus diszkurzus értelmezései orosz és spanyol elméletekben és szépirodalmi művekben. Fontos elemzések szólnak az irónia nyelvi működéséről, az irodalmi-retorikai beszéd kompozicionális felépítéséről, az elbeszélői nyelv identitásképző szerepéről, az irodalmi intertextualitásról, a mitikus, szimbolikus és biblikus kulturális hagyomány szövegképző erejéről. A változatos elméleti és módszertani közelítésmódokat ugyanakkor közös nevezőre hozza a nyelvre, a nyelviség sajátos irodalmi működésmódjainak feltárására irányuló értelmezői alapállás és a vizsgált művek újszerű interpretációjára való igény.A kötetben elemzett szövegkorpusz az európai és amerikai próza területéről olyan világhírű alkotók műveit szólaltatja meg, mint Dosztojevszkij, Victor Hugo, Julio Cortázar, Théophile Gautier, Enrique Vila-Matas, Albert Camus vagy Alessandro Baricco. A magyar regény és novella történetét képviselő művek palettája még szélesebb: Pázmány Péter beszédeitől Mikszáthon, majd Kosztolányin, Füst Milánon, Kaffka Margiton és Németh Lászlón keresztül az utóbbi évtizedek magyar prózaművészetének (Ottlik, Hajnóczy, Spiró, Garaczi és Esterházy szövegeinek) tanulmányozásáig ível.