Jese Láma – Dzsigme Lingpa Dzogcsen Atijóga Kézikönyve

Bizonyos értelemben a dzogcsen egy nagy üvegház, teli a legváltozatosabb virágzó növényekkel, a prózaitól az egzotikusig – a kis vadvirágoktól a pompás papagájvirágig. Növekedésük és hanyatlásuk a fény sebességére gyorsulhat, vagy épp a szinte a teljes mozdulatlanságig lassulhat. Dzogcsen Noé hatalmas bárkája, ahol az állatok – a madarak, rovarok és halak párosodnak, életet adnak, élnek és meghalnak, mindezt olykor szédítő gyorsasággal, máskor lassított felvételként. A dzogcsen olyan, mint az indiai vasúthálózat, ahol százezernyi vonat zakatol egyik helyről a másikra, zsúfolva a Föld sokféle emberével, akik látható cél nélkül utaznak sehonnan sehová. Dzogcsen a bolygó körüli légiutak rendszere, zsúfolásig a különféle repülőgépekkel, amelyek alábuknak, köröznek, ívelnek, mintha pusztán a mozgás öröméért repülnének. Dzogcsen a mogul palota kertje, ahol anyák és csecsemők pihennek és gyönyörködnek a brokátokkal díszített pavilonokban, ahol rózsák és jázminok fonódnak a nyári lakok oszlopaira, ahol Rádhá és Krisna a gópikkal játszadozik a folyóparton, és a szitár s a tabla rezgése áthatja tudatuk legfinomabb szögleteit is. Dzogcsen a focimeccs. Dzogcsen az elmegyógyintézet a Száll a kakukk fészkére című filmben, ahol mindenkit – a doktorokat, a pácienseket és az ápolókat egyaránt – magával ragad a lét könnyedsége és a szent beszéd szellemisége, és úgy játsszák szerepüket, mintha Robert Crumb koreografálta volna őket. Dzogcsen a hatalmas, elsötétített kupola, ahol idegenek ajahuasca szertartás során, évezredeken át szakadatlanul, lassú mozdulatokkal szerelmesen egyesülnek egymással. A dzogcsen olyan, mint Alice csodás álomvilága a nyúlüregen túl: a fantasztikus gyönyörök birodalma, ahol a dákini-guru-buddha vezényli a legfőbb son et lumiere-t.
A lényeg itt az, hogy a dzogcsen mindent magában foglaló, semmit sem kizáró. Dzogcsen az emberi lét hitelessége, és olyan sok alakban jelenik meg, ahogy azt a béklyótlan képzelet megengedi.