A vándorló királyság – Jáva és Bali (Útirajz, esszék, versek)

Leírás:
„De jó, hogy végre a lényegről van szó! Arról, hogy „mit kutat az ember idelent a porban”, és mit kutat fölötte az Égben. Persze, hogy önmagát keresi. De hogy milyen erősen dolgozik benne ez a vágy, mit meg nem mozgat a célért, hogy magára leljen, vagyis létezése értelmére találjon, az ritkán tárul föl előttünk annyira világosan, mint A vándorló királyságból.Leggyakrabban úgy képzeljük, hogy a régi Kelet lakói gyermekien önfeledt játszótársai egymásnak és az isteneknek. S a mesék, melyek megörökítik játékukat, mintha csak véletlenszerűen villantanák szemünkbe az ontológia kérdéseit. Hőseik, mintha nem is tudnának róla, hová tévedtek szertelenségükben. De azután, ha megpiszkáljuk a szövegeket, a nyelvet, ha megpiszkáljuk a zenéiket, a táncaikat, a színházukat, a tudományt, a hitet – ahogy Weiner Sennyey Tibor a jávai és bali szigeti szellem csaknem teljes világát -, látjuk ám, hogy a földi és az égi létezés minden elképzelt formája és a róluk szóló művek is csak arra valók, hogy az ember térképet rajzoljon magának önmaga nyugtalan szívéhez és elméjéhez. Egész univerzumot képes megalkotni azért, hogy nyugodtan hihesse végre: nem annyi, amennyinek látszik, sőt, „a planéták félrehajlítják pályája előtt az adamant rudakat”. Mintha a kicsiny földlakó isten akarna lenni mindenáron! Micsoda emberfeletti munka!Ne csodálkozzon hát, ha eközben örökké elveszíti önmagát. Majd lázasan, de majdnem mindig hiábavalóan keresi boldogabb sorsát.Ám ezzel együtt az ember legszebb és legveszedelmesebb szellemi kalandjáról van itt szó. Jáván és Balin is lélegzetelállító mutatványok tanúi leszünk. Csak nézünk, mint a moziban, és igen gyakran magunkra ismerünk. Hiszen mi is örökké kísértjük az istent, halálos harcban állunk a végességgel.Borzongatóan szép és izgalmas olvasmány ez a kötet.”SÁRI LÁSZLÓ