Ji King – A változások könyve

Sokezer éve annak, hogy Fu-hszi, az Első Rajzoló helyet teremtett a kínaiaknak Ég és Föld között. Inkább félisten volt, mint ember; anyja az Égzengés Ingoványában egy óriás lábnyomába lépett, úgy foganta gyermekét; és őneki jelent meg az első sárkány. A jóslócsontok még sokkal régebbi szám- és vonalrendszeréből Fu-hszi hozta létre egy nem kevésbé mágikus algebra átfogó poézisét, A változások könyvének rajzi világát, ábrái egylényegűek az Éggel és a Földdel. Amikor képeit írta, És és Föld kezdetében állt, és akkor mindjárt minket is azokba a jelekbe belekarcolt. Tartanunk kell magunkat a tradícióhoz, amely szerint a ji king olvasója maga ji king, ő, az olvasó A változások könyve – amennyit meg tud belőle érteni, éppen annyi. A ji king minden egyes olvasója ott szunnyad, elrejtve, a trigramokban és hexagramokban.
Az égi-földi képek nyelvét mi persze elfeledtük; későbbi szentek, Wen király, Csou hercege és a harmadik Konfucius azonban ezen a fogyatkozásukon is jóelőre segítettek (ennek is már közel 3000 éve), a költészet nyelvére fordítva le Fu-hszi képeit. Így aztán beszélgetni kezdhetünk mi is a könyvvel. Úgy tetszik, bölcs dolog, ha személyes kérdéseinkkel néha hozzá fordulunk, nem léptennyomon persze, mint a tapintatlan faggatódzó, hanem csak az igazán fontosakkal.
S van olyan válasza is, amelynek kedvéért kérdeznünk se kell, amely megzendül csak úgy magától a hexagramszövegek tanulmányozása közben, a feltámadás madarának szava, a ji king ökológiai divinációja, térjetek vissza a Földhöz.
Az erő és a gyöngeség szálaiből szőtte-szövögette ábráit Fu-hszi; mert fényből és sötétből, gyöngeségből és erőből van szőve életünk is. De kik hozták bele a fekete-fehér rajzi világba, a tört és ép vonalak rendszerébe a Sárgát és a Kéket, kik csendítették meg benne azt az éteri harmóniát? Ott voltak e színek Fu-hszi ábráiban eleitől fogva, ott rejtőzött a rejtelmes sárga sötétség és az aranysárga és a könnyű égi sárga, ott a halványszürke derengés és a ragyogó égi kék, fellegekkel, és a fenséges kékesfekete, csillagokkal, sokkal azelőtt már, hogy Csou hercege végre megnevezhette volna mikor még nem láthatta őket senki sem, Ég Föld kezdete előtt már. Ott szenderegtünk bennük mi is, nem csak a vonalképletekben, hanem a színekben is, a jóskönyv nekünk szóló válaszaival együtt, a válaszok is mi voltunk. Muzsika ez a sárga és kék, Ég Föld géniuszainak és a ji king szerzőinek közös kompozíciója, amely a láthatatlan időkből leszállva sorsunk közepébe hatol.
Először létrejött a hatalmas textília, női lélek és férfilélek szövedéke, éjszakáé és nappalé, Földé és Égé, későbbi nevén a jin-jang; ezen belül aztán már maguktól bontakoztak ki a részletek epigrammatikus rövidségű versekben, a hétköznapoktól soha el nem szakadva. Joggal szokták emlegetni a kínaiak praktikus gondolkodását; e prakticizmus legnagyszerűbb formája, a tao-gondolat, egyúttal a kínai vallás és filozófia legmagasabb megnyilvánulása is.
Az Út: Ég és Föld összetartozása – az Eget látjuk földi napjainkban, és földi napjainkat látjuk fönt az Égben. A sors megfejtéséről van szó, nem egyszerű jövendölésről. A ji king igazi használói nem azt akarják megtudni, mi lesz; a taót keresik, saját útjukat Ég és Föld között. Kár volna azonban a ji king mágikus képességeitől eltekintenünk; épp ezek teszik lehetővé a tao filozófiáját. A századok, évezredek során hol jóskönyvnek, hol beavatási szövegnek tekintették A változásokat; az írásos jóslócsontok esetében pedig gyakorta a sors kedvező befolyására ment ki a játék (a festészetnek is ez a képzet a lelki alapja).
Mindenkinek olyan ji kingje van, amilyet érdemel, s a ji king maga is együtt fejlődik híveivel. Miért ne állhatna a ji king ma is, fájdalmasan fenyegetett korunkban, életének új szakasza előtt; miért ne találhatnánk meg éppen mi ezt az újat? Szakadékok vannak az időben, repedések, amiken át ráláthatunk olykor saját törekvéseinkre. Magából az időből szabadulnunk persze nem lehet, amire pedig szeretetlenségünkben és félelmünkben néha vágynánk; a Földet még elhagyhatja ideig-óráig az ember, az időt, ha félelmetes is, soha. A ji king szerzői azonban elénk tárták az időben való elmélyülés művészetét, az élő örökkévalóságot, a taót.