Ka

Vajon kicsoda Ka? – töpreng a világfa lombjainak rejtekében a Védákat tanulmányozó madáróriás, Garuda. Ka nem más, mint az istenek és az emberek ősatyjának, Pradzsápatinak titkos neve. De Ka egyúttal a „ki” kérdőszó is; a kérdés, amelyet azután teszünk fel, hogy minden más kérdést feltettünk már. Addig azonban még sok világkorszaknak el kell telnie, jó pár világnak kell létrejönnie és elpusztulnia a szüntelen örvénylésben, melynek szeme maga Ka. Még színre kell lépniük a déváknak, hogy megvívják harcukat az aszurákkal a mámorító nedű, a szóma megszerzéséért; még meg kell jelennie a hét látónak, azután Sivának, Brahmának és Visnunak, egymásba fonódó, egymást tükröző történeteikkel; el kell jönnie az ifjú Krisnának és az őt körülrajongó tehénpásztorlányoknak, majd az érett Krisnának, aki a Mahábháratában megénekelt véres háború menetét kormányozza; és végül, immár a mi korszakunkban, meg kell jelennie egy hercegnek, Buddhának, aki apja palotáját elhagyva a megszabadulás korábban soha nem járt ösvényére lép.
Ami az elmében kezdődött, az elmében végződik. Hogy megválaszoljuk a végső kérdést, meg kell ismernünk minden történetet. És hogy megismerjünk minden történetet, Garudához hasonlóan fel kell tennünk csöndben a kérdést: ki az, aki mindezeket megismeri – Ka?

Az óind szellemről szőtt nagy ívű, páratlan látomásában Roberto Calasso a hindu mítoszokat egészen a modern nyugati irodalomig vezető értelmezésekkel és metafizikai meglátásokkal ötvözi. India bámulatosan gazdag mondakincsének belső összefüggésrendszerét megvilágítva utat vág a történetek végtelen erdejében a Védáktól Buddháig, hogy a mítoszok és „logoszok” – gondolattöredékek – mozaikdarabkáiból megkísérelje, és az olvasás aktusában az olvasó is megkísérelhesse a csaknem-lehetetlent: darabról-darabra újra összeilleszteni a széthullott teljességet, újraépíteni a „tűzoltárt”.