Kártyavárak

A Kártyavárak egy család széthullásának krónikája, melynek hátteréül a romjaiból éledező Tartu szolgál a második világháborút követő szovjet megszállás időszakának Észtországában. A regény egy fiatal lány szemszögéből mutatja meg családjának eseménydús, a korszak sajátosságait magán viselő történetét – elsősorban benyomásokat, érzelmeket, hangulatokat rögzítve, ahogy egy fotóalbum képei is csupán pillanatokat ragadnak ki az életből. A szülők furcsa egymásra találása, a háború utáni újjáépítés nehézségei, a szovjet megszállókkal kapcsolatos tapasztalatok, egy különleges kamasz-szerelem eseményei és végül az édesapa tragikus, titokzatos halála – felvillanó képek segítségével ismerjük meg életüket, és egy mára szerencsére letűnt kort.

„Vova megint megfogja Tiina kezét. A lány lehunyja a szemét.
Nem, Vova, nem szabad elmenned. Nem. De semmi nem segít. A rémület és a rettegés végül úrrá lesz rajta, és Vova érzi, ahogy mellette Tiina vézna kis teste csendesen rázkódni kezd. Tehetetlenségében magához vonja a lányt, simogatja a haját. Alig érintve.
– Nem tudom, mit csinálok, ha te elmész – suttogja Tiina.
– Itt vagyok, most itt vagyok – feleli Vova.
Tiina a fiúba kapaszkodik, arcát a mellkasába fúrja, belélegzi a másik idegen és ismerős illatát. Benne van Vova apjának dohányillata, ugyanolyan, mint apáé, gondolja Tiina, benne van Vova anyja, a Pikovaja dama, Tiina észrevette, anyának is volt ilyen kölnije régebben, de még valamit érez benne, valamit, ami csak Vova, kesernyés és sós és – Vova.”
(Részlet a regényből)